Garfield

  Garfield egy négy éves kandúrcica. Pici korába került hozzánk  és hamar megszokta a környezetét. Nagyon tanulékony mindenre kíváncsi. Mikor pici volt rendkívül játékos volt és ezt még a tapéta is bánta, a család legnagyobb ’’örömére”. Mivel panelházba laktunk így a mozgási lehetősége eléggé szűkre volt szabva. Két éve családi házba  lakunk és Garfield itt aztán kiélheti magát. Eleinte kíváncsian és félve ismerkedett a környékkel. Nem sokára olyan bátor lett, hogy még a szomszéd kutyájával is megbarátkozott. Most már övé a világ, igazi csavargó cica lett. Amikor hazajön, mindig megkapja a családtól a simogatást, meg a finom falatokat. Nagyon szeretjük, ő a legkisebb családtag.

Az angol flotta

Az angolok a 9. századig vezetik vissza flottájuk eredetét, amikor is Alfréd király legyőzte a normannokat. A mai értelemben vett, állandó haditengerészetről azonban csak VIII. Henrik óta beszélhetünk. Az angol uralkodók közül elsőként Henrik ismerte fel a tengeri hatalom jelentőségét és azt, hogy a kedvező földrajzi helyzetű Anglia ellenőrzése alá vonhatja a Nyugat- és Észak-Európa partjai mentén húzódó kereskedelmi útvonalakat. Tekintélyes hadiflottát épített ki; az első, kimondottan katonai célokra készült hadihajók sok, több ütegsorban elhelyezett ágyúval. Ilyen hajó volt a nevezetes Mary Rose, vagy a maga korában még híresebb Henry Grace a’ Dieu, ismertebb nevén a Great Harry: ezek voltak a világ első, modern értelemben vett csatahajói. Az angol tengeri harcászat egyedi jellegzetességeként a hajók igazi irányítása nem a tengerészek, hanem a hajóra vezényelt katonák kezében volt. A tengerészek csak a katonák afféle fuvarosai voltak: az ellenség közelébe kellett vinniük a katonákat, hogy azok megvívják a harcot. Olyankor, amikor sikerült megszervezniük a fegyvernemek megfelelő együttműködését, az angolok hatékonyabban harcoltak, mint más nemzetek flottái. Az angol hajóhad Henrik és lánya, Erzsébet idején fejlődött rohamosan, de ez a folyamat I. Jakab hatalomra jutása után megtorpant: uralma alatt a flotta meglehetősen passzív szerepet játszott. Jakab nem mert ujjat húzni a spanyolokkal sem; olyannyira, hogy követelésükre kivégeztette sir Walter Raleigh-t, mert engedély nélkül spanyol birtokokat támadott meg. Az érdemi fejlesztések sorra elmaradtak; a legrátermettebb tengerészek elhagyták a flottát, és külföldi hajóhadakban szolgáltak tovább vagy kalóznak álltak. I. Károly angol király kivégzése (1649) után a rövid életű Angol Köztársaságban alapvetően Oliver Cromwell akarata érvényesült. Cromwell a kezdetektől ellenségeknek tekintette a hollandokat, akik az angol polgári forradalom politikailag és anyagilag is a királyt támogatták. Annak ellenére, hogy a belviszályok egyik mozzanataként a névadó Holland tartomány még azt is felajánlotta, hogy csatlakozik a köztársasághoz, mindvégig úgy vélte, hogy előbb-utóbb össze fognak különbözni. Ennek érdekében gyorsan és jelentősen fejleszteni kezdte a flottát. A kereskedelmi hajózásból származó nyereségre 15%-os adót vetettek ki, és az így befolyt pénzt a hadiflotta fejlesztésére fordították. A sekélyebb vizekre épült, kisebb merülésű és vízkiszorítású holland egységeknél jóval nagyobb és erősebb hajókat építettek: a legtöbb holland sorhajót az angol flottában csak fregattnak minősítették volna. Az első angol-holland háborúban az angol flotta 18 hajójának mérete és tűzereje volt nagyobb, mint a legerősebb holland hajóé, a Brederodéé. Cromwell tapasztalt tábornokait nevezte ki a flotta élére, és ők ugyan nem sokat értettek a hajózáshoz, de hamarosan a kalóz hagyományokra épülő haditengerészetek között példátlan rendet és fegyelmet teremtettek: az angol hajóknak nemcsak több ágyújuk volt, de gyorsabban is lőttek velük és összehangoltabban is tevékenykedtek. Amíg az angol szárazföldi erők Írországban (1649-50), illetve Skóciában (1650-51) harcoltak, az angol flotta sikeresen biztosította a harcoló seregek utánpótlását, és eközben 1650 szeptemberében „a Királyi Haditengerészet atyjának” nevezett Robert Blake vezetésével Lisszabon előtt súlyos vereséget mértek a Rupert herceget támogató Portugália hajóhadára.

Az unokatesóm lejött (petra)

          

sonkás, póréhagymás pizza

Összetevők A tésztához: 25 dkg liszt1 evőkanál olíva olaj 1,25 dl langyos víz 1,5 dkg élesztő 1 csipet cukor 1 teáskanál só A szószhoz: 3 dl paradicsompüré 1/2 fej vöröshagyma 2 gerezd fokhagyma oregánó bazsalikom 1 evőkanál olíva olaj őrölt bors cukor só /ha szükséges/ Feltétnek: 25 dkg sonka 1/2 szál póréhagyma 20+10 dkg sajt /mozzarella vagy trappista

Elkészítés Előkészítés: Az élesztőt a cukorral langyos vízben felfuttatjuk. A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a sót, olajat és a felfuttatott élesztőt. Jól kidolgozzuk és egy órát meleg helyen letakarva kelesztjük. A sonkát és a póréhagymát vékony csíkokra vágjuk. A hagymákat nagyon apróra vágjuk. 10 dkg sajtot csíkokra vágunk /1/2x1/2 cm/ A 20 dkg sajtot lereszeljük. Elkészítés: Az olajon megdinszteljük a hagymákat, hozzáadjuk a paradicsompürét. Ízesítjük a bazsalikommal, oregánóval, borssal és ha szükséges, sóval és cukorral. Állandóan kevergetve 10-15 percig főzzük. Ha a tészta megkelt, vékonyra tetszőleges formára nyújtjuk /kerek vagy szögletes/. A széleit körberakjuk a vékony sajtcsíkokkal. A tésztát a sajtcsíkokra hajtjuk, lenyomkodjuk. Így a széle vastagabb lesz, de nem szárad ki sütés közben. A tésztát megkenjük a szósszal, rászórjuk a hagymát, sonkát, végül a reszelt sajtot. 10-15 percet hagyjuk pihenni. Előmelegített, forró sütőbe tesszük és 15-20 percig sütjük.

Sajtal töltött csirkecombok

Hozzávalók:

• 6 db csirkecomb
• 20 dkg főtt
• füstölt tarja
• kb. 1 pohár tejföl (2 dl)
• 3 tojássárga
• 10-15 dkg reszelt sajt
• olaj a kenéshez

Elkészítés:

1.) A combokat megmossuk, és enyhén besózzuk.
2.) Egy közepes tepsit kibélelünk sütőpapírral, és egy ecsettel vékonyan beolajozunk.
3.) Elkészítjük a tölteléket: a tarját ledaráljuk és összekeverjük a reszelt sajttal, a tojássárgákkal, a tejföllel és a borssal.
4.) A csirkecombok bőrét meglazítjuk és minden egyes comb bőre alá kb. 1-1,5 evőkanálnyi tölteléket töltünk.
5.) A combok tetejét az ecsettel vékonyan beolajozzuk, megszórjuk egy kevés fűszersóval és egy fóliával befedjük.
6.) Előmelegített sütőben 45-50 perc alatt ropogós-aranybarnára sütjük. (A sütési idő felénél levesszük a fóliát!)
Rizi-bizivel, petrezselymes burgonyával vagy párolt zöldségekkel tálaljuk.

Tamara

MEGÉRKEZETT AZ UNOKATESIM!!!!!!!!!!!!!!
2010. július 23.-án 0.30 órakor 2950 grammal és 54 cm-rel megérkeztem. Tudom, hogy már nagyon vártak és én kicsit lustácska voltam.
Az egész család az én születésem fáradalmait pihegi éppen. Anyukám is én is jól vagyunk. Ma a nővérem is meglátogat a kórházban. A nagypapa majd belopja a kórterembe, mert kis gyerekeknek nem szabad bejönni ide. A nővérem tegnap mikor meghallotta, hogy nemsokára világra jövök, örömében sírva fakadt.
A nagymamám is csak kóvályog, mert nem aludt egész éjszaka, annyira várt már.
Remélem sok jó és szép vár rám ezen a világon.
Egyenlőre ez az egy kép készült rólam, mert a szüleim nagyon elfáradtak és nem volt erejük fényképezni. Ezt a nagymamám készítette délután amikor meglátogatott.

Nyári kalandok 1. rész

Képzeljétek el, hogy nyaramat hasonló helyen töltöttem, mint Tutajos a” Tüskevár” című regényben.

A hely, ahol voltam, egy sziget, a kis-Duna közepén. A nagyszüleim már vártak, mert nekik ott van nyaralójuk.

Ide csak csónakkal lehet átjutni. Papámnak van egy hat méteres halász csónakja, ami ha mesélni tudna, sok érdekes történetet mondana el.

Ez a sziget, terészetvédelmi terület. Hatalmas ősfák, zeg-zugos ösvények szelik át. A partot nádas és szomorú fűzfák szegélyezik.

Amikor ott voltam a szárcsáknak már kilenc csibéje volt, akik nagy szorgalommal csipkedték

szüleik csőréből a zsenge hínárt. Amelyik csibe túl erőszakos volt, annak a szülők keményen rákoppintott a fejére, (volt is rend).

A búbos vöcsöknek két kicsije büszkén ült az anyjuk hátán. A hattyúk mikor megláttak,egyből letámadtak elemózsiáért.

A part mentén siklókígyó sietve menekült, szájába egy kis hallal. Közeledtére a béka nagy csobbanással ugrott fejest a vízbe.

A teknősök a kicsinyeikkel mozdulatlanul napoztak a kiálló köveken. A fákon és bokrokon az

énekes madarak zsibaja hallatszott, csak akkor csendesedtek el, amikor a magasban megjelentek a héják, meg a vércsék.

A vadkacsák is kiúsztak a kicsinyeikkel a nádasból.

Papám távcsövével a távolban lévő gém halfogási technikáját figyelhettem meg, ami abból állt, hogy lábával megkotorta az iszapot és a hirtelen menekülő halra villámgyorsan rácsapott. Az átlátszó tiszta vízben szemtanúja voltam a kisméretű csukák támadásának. A taktikájuk az volt, hogy egy kisebb bokrot körbevettek (8-10db) és a szélső csuka nagy sebességgel beúszott a bokor alá. Utána már csak a felkevert iszapot lehetett látni. Félóránként ez a jelenet megismétlődött.

A csónakkal olyan helyekre is eljutottunk, (én eveztem) amit megközelíteni mással nem lehetett. A csónak orránál a halak spriccelve ugrottak széjjel.

Nagyon sokat mentünk a papámmal horgászni, (érdekes, ő mindig fogott halat) és nagy ritkítást rendeztünk a ragadozó halak között. Meg kell mondanom, hogy ez volt a legizgalmasabb.

Még sok élményben volt részem, de azt majd a következő részben folytatom.