Tamara

MEGÉRKEZETT AZ UNOKATESIM!!!!!!!!!!!!!!
2010. július 23.-án 0.30 órakor 2950 grammal és 54 cm-rel megérkeztem. Tudom, hogy már nagyon vártak és én kicsit lustácska voltam.
Az egész család az én születésem fáradalmait pihegi éppen. Anyukám is én is jól vagyunk. Ma a nővérem is meglátogat a kórházban. A nagypapa majd belopja a kórterembe, mert kis gyerekeknek nem szabad bejönni ide. A nővérem tegnap mikor meghallotta, hogy nemsokára világra jövök, örömében sírva fakadt.
A nagymamám is csak kóvályog, mert nem aludt egész éjszaka, annyira várt már.
Remélem sok jó és szép vár rám ezen a világon.
Egyenlőre ez az egy kép készült rólam, mert a szüleim nagyon elfáradtak és nem volt erejük fényképezni. Ezt a nagymamám készítette délután amikor meglátogatott.

Nyári kalandok 1. rész

Képzeljétek el, hogy nyaramat hasonló helyen töltöttem, mint Tutajos a” Tüskevár” című regényben.

A hely, ahol voltam, egy sziget, a kis-Duna közepén. A nagyszüleim már vártak, mert nekik ott van nyaralójuk.

Ide csak csónakkal lehet átjutni. Papámnak van egy hat méteres halász csónakja, ami ha mesélni tudna, sok érdekes történetet mondana el.

Ez a sziget, terészetvédelmi terület. Hatalmas ősfák, zeg-zugos ösvények szelik át. A partot nádas és szomorú fűzfák szegélyezik.

Amikor ott voltam a szárcsáknak már kilenc csibéje volt, akik nagy szorgalommal csipkedték

szüleik csőréből a zsenge hínárt. Amelyik csibe túl erőszakos volt, annak a szülők keményen rákoppintott a fejére, (volt is rend).

A búbos vöcsöknek két kicsije büszkén ült az anyjuk hátán. A hattyúk mikor megláttak,egyből letámadtak elemózsiáért.

A part mentén siklókígyó sietve menekült, szájába egy kis hallal. Közeledtére a béka nagy csobbanással ugrott fejest a vízbe.

A teknősök a kicsinyeikkel mozdulatlanul napoztak a kiálló köveken. A fákon és bokrokon az

énekes madarak zsibaja hallatszott, csak akkor csendesedtek el, amikor a magasban megjelentek a héják, meg a vércsék.

A vadkacsák is kiúsztak a kicsinyeikkel a nádasból.

Papám távcsövével a távolban lévő gém halfogási technikáját figyelhettem meg, ami abból állt, hogy lábával megkotorta az iszapot és a hirtelen menekülő halra villámgyorsan rácsapott. Az átlátszó tiszta vízben szemtanúja voltam a kisméretű csukák támadásának. A taktikájuk az volt, hogy egy kisebb bokrot körbevettek (8-10db) és a szélső csuka nagy sebességgel beúszott a bokor alá. Utána már csak a felkevert iszapot lehetett látni. Félóránként ez a jelenet megismétlődött.

A csónakkal olyan helyekre is eljutottunk, (én eveztem) amit megközelíteni mással nem lehetett. A csónak orránál a halak spriccelve ugrottak széjjel.

Nagyon sokat mentünk a papámmal horgászni, (érdekes, ő mindig fogott halat) és nagy ritkítást rendeztünk a ragadozó halak között. Meg kell mondanom, hogy ez volt a legizgalmasabb.

Még sok élményben volt részem, de azt majd a következő részben folytatom.

VAKÁCIÓ!!!

Ezen a nyáron olyan öröm ért, hogy napközis táborba mehettem. Mivel még ilyen helyen nem voltam, nagy izgalommal készültem.

Első nap.

Elolvastam a napi programot, amibe kézműves program, bábjátéknál szereplés, tábori vidámpark és a mindennapi hétpróba. Legjobban a tábori vidámpark tetszett.

Az iskolából sok ismerős gyerek volt, akikkel jól éreztem magam.

A többi napokon hasonló programok voltak, de még volt edzés, ivóverseny, Boszorkányfutam (társasjáték), számháború, Péter bácsival kidobóztunk, volt szabadidős program és még sok más, amin jól éreztem magam.

Kedvenc tanáraim: Judit néni, Zsuzsa néni, Andi néni, Mici néni, Böbe néni, Marika néni, Nóri néni és Péter bácsi.

Kalandos volt a tábor

Séta a szigeten

Elmentünk a lagúnához a mamával és a Vivivel.

Még kint voltak a csónakok a parton.

Nagyon szép környéken voltunk. Az volt a jó, hogy csend volt. Útközben találkoztunk egy cicával és egy pulikutyával (Maci), amelyik nagyon bozontos volt.

Itt láttunk egy nagyon szép kék és egy sárga virágot. Itt vagyunk a lagúnánál. Elindultunk a mama barátnőjéhez, Ancika nénihez, nem volt othon.